Írások

Elvileg a szeretet mindenre elegendő... De a földi valóság létrehozhat olyan helyzeteket, ami mérlegelésre ad okot. Amit jobb megvizsgálni, mielőtt az ember továbbhaladna.

Az emberek nagy százalékánál a szeretet csupán "üzlet", - "szeretlek, mert...". Egy csereüzlet. Ez így durván hangzik! Mégis sokszor ezt tesszük.

Az igazi szeretet nem kér, nem ad, csak van. Még olykor "szívtelennek" is tűnhet.

A szeretet nem küzd, a szeretet enged. A szeretet öblöt képez és beenged. Amíg küzdünk, csak küzdelmet szülünk, amint megtanuljuk elengedni a küzdelmet, valamit megérzünk a szeretetből.

Mikor mosollyal köszöntünk valakit, s az a valaki mentes tud lenni a konvencióktól, mosollyal válaszol.

A szeretet megbocsát, a szeretet elfogad, a szeretet határtalan, és mégis határt szab.

Többféle módszer, többféle rendszer, többféleképp magyaráz dolgokat. Én most egyszerűsítek

Mikor leszületünk, választunk magunknak egy feladat-csomagot, egy életutat, vannak rajta kitérők, kisebbek, nagyobbak. Letesszük a Sors asztalára ezt a csomagot. A Sors a tanár, a Lélek a nebuló. A tanár is szereti a nebulót, a nebuló is a tanárt. S mikor a nebuló durván eltér a kijelölt úttól, a tanár helyre igazít. Először finoman, majd erősebben, míg a tanuló megérti hol tért el.

A szeretet megengedi a letérést...

"Légy Te Magad a Változás, amit Látni Szeretnél a Világban!" Mahatma Ghandi

A világot, a tágabb, vagy szűkebb környezetünket nem tudjuk megváltoztatni csak magunkat, a hozzáállásunkat.

Ez a világ nem rossz, nem jó, ez a világ ilyen. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. A hibáinkból, hogy jobbak legyünk, az önbizalom ittas, gőgös cselekedeteinkből (gondolatainkból), hogy szerényebbé váljunk.

Felesleges energiapocsékolásnak érzem azt, hogy haragudjak a világra. Fontosabbnak tartom megérteni, hogy mi miért történik. Átlátni, hogy miként működnek a dolgok, és azok hogyan hatnak rám. S milyen plusz tapasztalatot tudok leszűrni belőle, ill. egy adott esemény előrevivő tartalommal rendelkezik.

Szabadulj meg a feltételezésektől, és nem fogsz csalódni. Az első blikkre kialakítasz egy képet a másik emberről, ami lehet nagyon reális és találó, de csak egy szelete, morzsája annak az embernek. Az előzetes tapasztalatok révén alakítasz ki képet egy új ismerősről. Ha csalódásmentessé akarsz válni, ne vetítsd rá az előzetes tapasztalat képét, a benned kialakított elképzelésben csalódsz.
Azzal, hogy feltételezel dolgokat, ítéletet alkotsz, amit elítélsz azt elzárod magadtól.

"Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!" – J. Krisztus

Mikor megjelenik egy ítélet a gondolataidban, vedd észre és bocsásd meg magadnak.
Hosszú évek munkája kell hozzá. Én még csak pár éve gyakorlom.
Nehéz! Minden gondolatunk, szavunk ítélet. Amiről ítéletet alkotsz, azzal harcban állsz. A harcban az ellenfélen folyamatosan rajta kell tartanunk a figyelmünket, de amin folyamatosan rajta tartod a figyelmed, attól megszabadulsz-e, nem.

Minden ítéleteddel, békétlenségeddel, csalódásoddal mérget cseppentesz magadba. S ez a lassan ölő méreg felemészti a szervezetedet.
”Legyél éber, mert a tolvajra nem lehet felkészülni.” – Villás Béla
Változtass! Csak te tudsz rajta változtatni! Csak magadon tudsz változtatni, a környezeteden nem, csak és kizárólag magadon. Kezdd el, hogy szebb legyen a világod és hass a viselkedéseddel a környezetedre!

“Akár azt gondolod, hogy meg tudod tenni, akár nem, igazad lesz.” – Ford

Mindig csodálkozom rajta, hogy azok az emberek, akik legyintenek az ezotériára, vagy bármilyen más megfoghatatlan tanra, elemzési módszerre, miért járnak jóshoz, asztrológushoz, miért félnek a szellemektől.

Valahol reménykednek benne, hogy mégis igaz, vagy épp megfogható?

Kételkedünk és ez a kétely, segíti a fejlődésünket, ezáltal tudjuk vizsgálni, felkutatni a helyes megoldásokat, a különböző technikákban, módszerekben található összefüggéseket, ill. különbözőségeket.

Délután 3-ra mentem, és este háromnegyed 8-kor jöttem el.

Először leültünk beszélgetni. Miért mentem, honnan hallottam róla, egyáltalán tudok-e valami közelebbit.

Először elmondtam, hogy már megvan a telefonszáma december eleje óta, de halogattam... Mikor leparkoltam, azon gondolkoztam, hogy miért halogattam eddig, és az jött be információnak, azért mert pasi. Tudniillik bármilyen kezelésre, masszázsra megyek, mindig csajokhoz szoktam járni. Részben nem választok pasit, másrészt nem jellemző, hogy pasit “kapok”.

Nagyon sok mindenről beszélgettünk, spirituális dolgokról, párkapcsolatról, férfi-női energetikáról, az Ő, és az én saját tapasztalataimról.

Este fél 6 lehetett mire elkezdett arról beszélni, hogy miként működnek a hangtálak és a gong. Sok olyat mondott, ami egy hétköznapi ember számára nonszensz, ill. az én régi agyammal végiggondolva badarság. Olyan energia áramlást tapasztaltam meg ez alatt a pár év alatt, amit régebben én lezártam magamba és esélyt sem adtam, bármiféle megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan energia létezésének.

Sok esetben hasonlóságot fedeztem fel a kézrátételes kezelések működési elvével, az illatszerek hatásmechanizmusával, Emoto víz kísérletekkel, sok-sok olyan információ került elő, amit már ismertem máshonnan. Ha csak egy alapvető, és egyszerű hatást veszek alapul, amit zene hallgatás okoz, milyen nagyszerűen átjön egy ember lelkiállapota, szomorúsága, vidámsága.

Elengedtem, átadtam magam, annak az érzésnek, amit a hangtál és a gong közvetített számomra. Egy térdeplős székre ültem le, mellettem négy hangtál volt a földön, előttem, mögöttem, mellettem 1-1. Elmondott egy ráhangolódást az elején, kapcsolattartást, tisztítást. S elkezdett körbe sétálni, az óramutató járásával megegyező irányba és ütötte a tálakat egymásután, hol gyorsabban, hol lassabban, erősebben, változó ritmusban, mégis mindig egységesen. Azt elfelejtettem tőle megkérdezni, hogy az irányt változtatta-e, amikor kinyitottam a szemem, mindig ugyanabba az irányba ment, de néha az volt az érzésem, mintha változtatna.

Ahogy ültem a “hangpiramisban” a testem különböző pontjain alakultak ki gócpontok, szívcsakránál, solarplexusnál, gerincoszlopnál. S bele-bele remegtem a hangok érzékelésébe, változatosságába, transzállapothoz közeli élmény volt. Mint mikor drogot szív valaki, több, mint 10 évvel ezelőtt volt ilyen tapasztalatom, egészen érdekes, szokatlan, megdöbbentő érzetek jönnek elő, amik csak megtörténnek és eloszlanak a semmiben. A hangtálazás végén azt éreztem, mintha a lapockámnál megfognának és elkezdenének szépen lassan, nagyon finoman felfelé húzni, és addig nyúlok, amíg a gerincoszlopom összes csigolyája a maximális szétterjedés állapotát éri el, és kitágult a mellkasom a legvégső fokáig. S kifújtam magamból az érzéseket, amik felszakadtak.

Megkérdezte, hogy levédtem-e magam. Mondtam, hogy nem, egyrészt eszembe se jutott, másrészt érezni akartam mindent. A 8. csakra környékén blokkot érez, fejem felett. Igen, ott van egy, azt már más is mondta. Befele figyeltem és megkérdeztem magamtól, hogy mikor volt az, mikor zártam le azt a területet. Az jött be, hogy 78-79 környékén, amikor megölték Aldo Moro-t, tudniillik megálmodtam a halálát, azt a pillanatot, amikor megtalálják a holttestét. Arra jutottunk, hogy valószínűleg megijedtem, és lezártam. (Nem emlékeztem pontos évszámra, csak kb.-re tippeltem inkább 78-ra, - most megnéztem, 1978. Május 9.)

Egy szusszanásnyi pihenés, és következett a gong. Pár centire, nagyon közel ültem hozzá, háttal. Rám sokkal intenzívebb hatást gyakorolt, mint a hangtál. A hangtál női energetikát hangolja a megfelelő szintre, a gong a férfi energetikát rendezi össze, mindkettőre szüksége van, minden egészséges embernek.

Először, - minden misztifikálás nélkül - olyan érzésem volt, mintha kilöktek volna az űrbe, az Univerzumba. Mintha magam körül látnám a csillagokat, és érezném a földet mögöttem, alattam. A hang, amit adott a gong, az Univerzum nesze, amit dokumentumfilmekben a világűr zajának, hangjának mondanak. Mély és lágy, melengető, kellemes érzés, mégis erőteljes és határozott. A kép, ami az érzéssel együtt bejött, nem volt állandó, ezek villanások voltak. S nem is igyekeztem fenntartani ezeket a villanásokat. Megtörtént és elengedtem, hagytam kígyózni a testemet, nem bíráltam felül a feltörő érzéseket, szabadon kiengedtem magamból minden érzést, mozdulatot, szuszogást, összeesést, felegyenesedést. A gócpontok folyamatosan változtak, hol elöl, hol hátul, folyamatosan változó érzetek alakultak ki bennem. Gomolygó, spirális, lefele és felfele ható energiák “mászkáltak” a testemben. A következő villanás egy fényoszlop volt, ami előttem jelent meg, és azon nyomban el is tűnt, mégis maradt ott belőle valami kis apró fényfoszlány, - a szobában sötét volt, és a szemem is csukva, néha kinyitottam. S jött a következő fejezet, ami hangzásban egy repülőgép hajtóművére emlékeztetett. Határozott, erős, kardinális, jelentőségteljes érzés, ami vág, ami halad. Még most is itt tombol bennem ez a felkavaró érzés.

Következett a csendesedés, és azt éreztem, hogy húznak-húznak felfelé, majd a nyakam környékén megáll ez a mozgás. S felnyúlok mindkét kézzel a nyakamhoz, ahhoz a ponthoz, ahol éreztem, hogy megreked ez az áramlás. A simítás hatására még feljebb, s feljebb tárul, és halad az érzés, s átlépi a testem határait. Derengő, mégis létező érzés, s mikor elérte a kitárulás végpontját, magába omlott, s mint egy hulló falevél zuhantam vissza önmagamba, s mikor leértem a végponthoz felemelkedtem és kifújtam magamból az érzést.

Lerakott pár lépésre tőlem a földre egy takarót és egy párnát, hogy pihenjem ki magam, és meséljem el az érzéseket, amiket átéltem. Lenéztem a takaróra, értékeltem a közöttünk levő csekély távolságot, és úgy éreztem, hogy nem tudok felállni és odamenni. Remegő lábbal és testtel vettem birtokomba kínálkozó pihenés lehetőségét. Lefeküdtem, és nem bírtam szóhoz jutni, igyekeztem feldolgozni a bennem zajló érzéseket. Feltartottam a bal mutatóujjamat, és azt mondtam pillanatnyilag nem tudom szavakba önteni az érzéseimet.

Egészen fantasztikus, felemelő és fenomenális érzéseket éltem át. Minden pillanat megérte azt az érzést, amit bennem létrehozott. Rendkívül inspiráló, mégis fárasztó, de ez olyan kellemes fáradtság, olyan, mint mikor elalél az ember a gyönyörtől, és álomba szenderül.

Első fázisban testkezelésen estem át, azt nem tudtam pontosan megfigyelni, mi történik, hiszen szinte a legelején elaludtam. Nekem a fekvő helyzet, megnyugtató környezetben azonnali alvást jelent, - általában.

Ami az elején tetszett, én vizuális módszerrel kívántam kiválasztani a “fő” eszközt, amivel a kezelést végzi a “mester”. De megtudtam, hogy a választás csukott szemel, kizárólag a hanghatás alapján történik. A testem több pontjára kerültek hangtálak.

Amikor a hátamra fordultam, onnantól kezdve részben emlékszem az eseményekre, mert akkor már csak ritkán szenderedtem el. A kezeimre, a lábaimra, és a hasam környékére biztosan került hangtál, és “folyamatos” vándorlásban voltak, a “központi tengelyem” vonalában.

A gongnál ülőhelyzetben voltam, térdeplőben. Amikor megszólal a gong, összekapcsol az Univerzummal, kirepít a világűrbe, a végtelen térbe, minden fekete, és távoli galaxisok, csillagok fényei sejlenek fel. Visszaérkezvén testembe, “két kéz nyúlt” a lapockáim közé, szétnyitotta a testemet, mint egy kabátot, a gerincoszlopomból tölcsért formált, és összekötött a világűrrel. Előttem feltűnt két női fej, a balra a Brigié, jobb oldalon az Ancsáé. Egy pillanatra láttam őket, a Brigi képe szertefoszlott, az Ancsa képének eltűnt az arca, csak a fejforma maradt meg, aztán az is eltűnt.

Minden alkalommal felkavaró érzés a kezelés, s az utóhatásai sok feladatot jelentenek.

Feszültséget, agressziót, erős nemi vágyat hoz fel bennem, arra késztet, hogy fókuszáljak. Fókuszáljak azokra a dolgokra, amiket el akarok érni az életben, rendezzem az energiáimat. Tudatosítsam a feladataimat, az érdeklődési körömet. Vannak feladatok, amikbe bele “kell” vetnem magamat, és vannak dolgok, amiket csak megfigyelnem “kell”, majd továbbhaladni. Hatással van a függőségeimre, s az időbeosztásomra.

Az életemben most lezajló változások, s azok az élmények, amiket átélek. Felhívják a figyelmemet egy krisztusi mondatra, “aki nincs velem, az ellenem van”. Azokat az embereket “keresem”, akikkel segíteni tudjuk egymást, és előre visszük az életünket. Akikkel nem vagyok közös hullámhosszon, azok más utat járnak. Romboló kapcsolatokat nem érdemes fenntartani, tovább kell menni, és békével elválni, továbbhaladni. Ha egy másik ember által generált “rossz érzéstől” szenvedsz, bocsáss meg neki, hogy legyetek “rosszak” mind a ketten.